Ha tisztázni akarjuk a keresztyén szervezetek pénzforrásainak kérdését, meg kell vizsgálnunk, hogy mi
történt, amikor a keresztyénség szervezkedése megkezdődött. A Szentírás szerint az első pünkösdkor
háromezren lettek keresztyénné. Megjelent az első keresztyén közösség.
Milyenek voltak e közösség pénzügyei?
A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából bármit is
a magáénak, hanem mindenük közös volt..... Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek
földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és letették az apostolok lába
elé, azután szétosztották mindenkinek úgy, ahogyan szüksége volt rá (ApCsel 4,32-35).
Világos, hogy semmiféle tizedről szó sem volt. Mégis sok esetben ezek az emberek sokkal többet adtak,
mint a tized lett volna. Ez lenne az igazi keresztény gyülekezet pénzügyi alapja........legalábbis a Biblia
alapján !
Hogyan gondoskodott a maga munkájának pénzügyi hátteréről Pál?
Pál sohasem szedett tizedet, hogy fedezze az evangélium hirdetésének költségeit. ő ( a képzett farizeus
) sokkal jobban ismerte a törvényt, mintsem hogy ilyen gondolata támadt volna. Tudta, hogy
törvényszegés lett volna, ha ő, aki nem Lévi, hanem Benjámin törzséből származik, tizedet fogadott volna
el.
Pál szakmája szerint sátorkészítő volt. Mesterségét akkor is gyakorolta, amikor az evangéliumot hirdette,
és így magát így tartotta el. A Biblia több helyen leírja, hogyan gondoskodott munkájának anyagi
fedezetéről, és milyen elképzelése volt erről.
Az Efézusi vénektől így búcsúzott :
„Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőjévé tett titeket a Szentlélek, hogy
legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett. Senkinek ezüstjét, aranyát vagy
ruháját nem kívántam, sőt ti jól tudjátok, hogy a magam szükségleteiről, meg a velem levőkéről ezek a
kezek gondoskodtak. Minden tekintetben megmutattam nektek, hogy milyen kemény munkával kell az
erőtlenekről gondoskodni, megemlékezve az Úr Jézus szavairól.
Mert ő mondta:
Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (ApCsel 20,28.33-35).
Pál megvalósította az igazi keresztyén magatartást, amikor saját kezével dolgozott, és nem csak
eltartotta magát, hanem még segítette is a rászorulókat.......
A Hasting-féle „Az apostoli egyház szótára” [Dictionary of the Apostolic Church] ezt mondja: „Általánosan
elfogadott tény, hogy a tized fizetése szent célokra az apostolok és közvetlen utódaik idején ismeretlen
volt a keresztyén egyházban”.
Hasonlóképpen az Encyclopaedia Britannica ezt írja: „Kezdetben a keresztyén egyház tagjainak
önkéntes adományaitól függött”.
Még a New Catholic Encyclopaedia is – amelyet egy olyan egyház ad ki, amely később tizedet szedett –
ezt írja: „Az ősegyház nem ismerte a tized rendszerét.....
Az Újszövetségben és az ősegyház történetében semmi nyoma sincs annak, hogy éltek volna a tized
intézményével. Hiszen mindenki jól tudta, hogy az egyház tisztségviselői nem voltak léviták....
A tized megjelenése a keresztyén egyházban :
Hosszú szünet után a tized a keresztyén egyházban a „papi tized” formájában jelent meg. A
katolicizmusban megjelent a papi rend, és ezzel kapcsolatban a papoknak fizetendő tized is. A
reformáció elvetette a papi rend létezését, és ezzel együtt a papi tized eszméjét is.
Később egyes " evangéliumi " egyházakban és gyülekezetekben – különösképpen azokban, amelyekben
bizonyos zsidózó ( cionista ) vonások megjelentek – elkezdtek visszatérni a tized fizetésének ószövetségi
és katolikus szokásához.
Különös, hogy éppen egyes "fundamentalistának" tekinthető gyülekezet igyekezett feltámasztani ezt az
újszövetségi gondolkodással teljes mértékben összeegyeztethetetlen szokást......
Ábrahám tizede :
Ez az írásrész, amit a hamis tanítók a tizedfizetés tanítására használnak, I. Mózes 14:17- 20-ban
Mivel Ábrahám tette megelőzte a törvényt, azt állítják, hogy a tized nem csupán azokra korlátozódik, akik
a törvény alatt állnak, hanem másoktól is elvárt. Valóban ezt tanítja I.Mózes 14:17-20? Valóban jogos
példa Ábrahám példája, amelyet a kötelező tizedfizetés elvére használhatnak?
Először is, a tized adása
Ábrahám szabad akaratán alapult. Ábrahámnak nem parancsolták meg, hogy adjon tizedet
Melkisédeknek, ez pusztán Ábrahám szabad akaratán alapult.
Másodszor, Ábrahám nem egy
gyülekezeti kincstárnak vagy templomi tárháznak adta a tizedet. Egy személynek adta,
Melkisédeknek.
A harmadik dolog az, hogy nyolcvanéves korában fizette ezt a tizedet.
Semmilyen feljegyzés nincs arról, hogy korábban is fizetett volna tizedet, vagy hogy ezt
követően is tette volna. Egyszeri alkalom volt ez, nem folyamatos, és nem is ismétlődő.
A negyedik, amit megfigyelhetünk, hogy Ábrahám nem a vagyonának vagy bevételeinek tíz
százalékát adta, hanem a hadi zsákmányának tizedét, amire az öt király elleni csatában tett
szert.
Ha tehát arra használják ezt a részt, hogy a tizedfizetést tanítsák, akkor azt is kellene
tanítaniuk, hogy először el kell menni a háborúba, hadizsákmányt szerezni, majd ebből tíz
százalékot adni. Az ötödik dolog pedig az, hogy ez a rész nem szolgáltat alapot a
tizedfizetésre a gyülekezeti szentek számára .
És amivel főleg szokták riogatni a tudatlan " birkákat " a következő :
Malakiás 3:8-10-ben található: Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok
engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval. Átokkal
vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben! Hozzátok be a tizedet mind az én
tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban, és ezzel próbáljatok meg engem, azt
mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg néktek az egek csatornáit, és ha nem árasztok
reátok áldást bőségesen.
A Malakiásban található tárház tized fogalma, egy félreértés, miszerint az újszövetségi szent
még mindig a tizedfizetés szabálya alatt áll. E szerint az elv szerint a hívőnek nem különböző
szolgálatoknak és gyülekezeteknek kell adnia a tíz százalékot, hanem a teljes összeget a helyi
gyülekezetnek kell adnia. Az egészet a gyülekezet kincstárában kell tárolni. A gyülekezeti
kincstár válik a tárházzá, és a gyülekezet a kizárólagos elosztója ezeknek a javaknak.
Vajon valóban ezt tanítja Malakiás?
A válasz nyilvánvalóan „nem”.
Malakiás mondandójának
a mózesi törvény az alapja. Amikor Malakiás prófétált, Izrael a törvény alatt állt, és ily módon
a tizedüket a tárházba kellett vinniük. A mai hívők azonban nem a törvény, hanem a
kegyelem alatt állnak. Malakiás intelmei nem a kegyelmi adakozás elveire alapulnak, hanem a
mózesi törvény elveire.
Ráadásul ebben a szövegösszefüggésben a tárház a jeruzsálemi zsidó templom, nem pedig a
helyi gyülekezet. A tárház célja a papok fenntartása volt, nem különböző szolgálatoknak
osztották szét az adományokat.
ez a tized a papságnak szólt, és a templom területén kellett elraktározni. Malakiás a zsidó
templomról beszél tárházként, nem a helyi gyülekezetről. Ismétlem, a tárház a papok
fenntartását szolgálta, és nem szétosztásra váró raktár volt, ahogyan ezt ma teszik.
Malakiásban ez a rész nem vonatkozik a mai egyházra. Nem az egyházról szól, és nem is
annak feladatairól.
Összefoglalva tehát :
Az újszövetségi, Lélek által vezetett adakozás az, hogy a hívő nem a
törvény alatt áll, hanem a kegyelem alatt. Róma 6:14-ben Pál így írt: Mert a bűn ti rajtatok
nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
Galátzia 5:18-ban ismét megemlíti ugyanezt: Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem
vagytok a törvény alatt.
Tehát az újszövetségi hívőnek kegyelmi adakozást, a Lélek által vezérelt adakozást kell gyakorolnia.
Erre a módszerre a legjobb példa :
Apostolok Cselekedetei 4:32-35-ben:
A hívők
sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak,
hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr
Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő
közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az
eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, a mint
kinek-kinek szüksége vala.........
Röviden összefoglalva.......
A „tizedadás” egyáltalán nem újszövetségi gyakorlat. Szégyenletes módon visszaélnek ezzel a mai
prédikátorok. Azt mondja nekünk az újszövetség, hogy boldogan adakozzunk – annyit, amennyiről
szívünkben döntöttünk.
Ha azt mondjuk az embereknek, hogy 10 %-ot KELL adni, különben lopnak Istentől, akkor beteges,
pénzsóvárgó módon forgatjuk ki a Szentírást. Semmi utalás nincs arra, hogy az apostolok a
„tizedfizetést” VALAHA is tanították volna az újszövetségi hívőknek. Világos, hogy ószövetségi
gyakorlatnak tekintették.
Jézus SOHA nem használta a „jólét” vagy „anyagi áldás” szavakat, amelyek csak néhányszor
szerepelnek egyáltalán az újszövetségben. Kapzsi prédikátorok, viszont, egész birodalmakat építenek
ezekre.
A következő szavakat viszont MINDENKÉPPEN használta Jézus, és az apostolok is: „add el vagyonodat,
oszd szét a szegényeknek,” „a gazdagság csábítása,” „nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak,”
„jaj nektek, gazdagok.”
Ezeket a dolgokat nem gyakran prédikálják, úgy-e?
https://www.facebook.com/973385939371626/photos/a.973393232704230.1073741828.973385939371626/977255658984654/
https://m.facebook.com/973385939371626/photos/a.973393232704230.1073741828.973385939371626/977255658984654/?type=3